Zsanettewellness

SZIV  ÉS ÉRRENDSZERI MEGBETEGEDÉSEK
 

"A dohányzás teljes és végleges elhagyása, a diéta betartása és a rendszeres fizikai tréning. Minden beteg számára javasolt a legalább heti három alkalommal, 20-40 percen át végzett, egyénre szabott fizikai tréning, például úszás, gyaloglás, vagy kerékpározás."                                       

 Néhány évtizede még hathetes fekvésre kötelezték az infarktusos betegeket, akik – ha túl is élték ezt az időszakot – hatalmas szívkárosodással épültek fel, és az életkilátásaik is meglehetősen kedvezőtlenek voltak. Ma már közismertek a hosszú ágynyugalom káros hatásai, ezért a betegség heveny fázisát követően, általában rögtön az infarktus másnapján mobilizálják a betegeket, akik ágyukból felkelhetnek, és sík talajon sétálgathatnak. A mozgás ugyanis igen fontos a betegség korai szövődményei, például a mélyvénás trombózis megelőzése szempontjából. Kis kiterjedésű szívinfarktus esetén, ha a beteg panaszmentes, a kórházi kezelés mindössze néhány napig tart. Az infarktust elszenvedett betegek gondozása a továbbiakban ún. rehabilitációs program keretében zajlik, melynek célja az infarktus megismétlődésének (reinfarktus) megakadályozása, a halálozás csökkentése és a betegek életminőségének javítása.

A betegek későbbi életkilátásai szempontjából döntő jelentőségű, hogy az orvos által felírt gyógyszerek pontos szedésén túlmenően az életmódra vonatkozó tanácsokat is megfogadják. Ezek közül a legfontosabb a dohányzás teljes és végleges elhagyása, a diéta betartása és a rendszeres fizikai tréning. Minden beteg számára javasolt a legalább heti három alkalommal, 20-40 percen át végzett, egyénre szabott fizikai tréning, például úszás, gyaloglás, vagy kerékpározás. Az edzés megkezdése előtt mindenképpen célszerű orvossal konzultálni, aki a beteg fizikai terhelhetőségének ismeretében megállapítja a mozgás intenzivitását, időtartamát és gyakoriságát. Az előírt életmódváltás megvalósítása nem könnyű feladat, hiszen a testsúlykontroll éppúgy beletartozik, mint a rendszeres testmozgás, a dohányzásról való leszokás, vagy a vérnyomásnapló vezetése. Bármennyire is nehéz a korábbi életvitel gyökeres megváltoztatása, a betegnek mégis erőt kell vennie magán, ugyanis ha nem hajtja végre a szükséges életmódváltást, könnyen visszakerülhet az eredeti állapotba, és újabb infarktust szenvedhet el. A halálos kimenetel csak úgy előzhető meg, ha a PCI beavatkozással, vagy egyéb eljárással elért stabil állapotot hosszú távra konzerváljuk. Márpedig ez csak a gyógyszeres kezelést és életmód-terápiát magába foglaló komplex programmal valósítható meg. A végső cél, hogy az infarktuson átesett beteg visszatérjen a normális életbe, munkáját a korábbi, vagy annál magasabb szinten el tudja látni és javuljon az életminősége.